Paella Valenciából

Három évvel ezelőttig azt sem tudtam, ez az étel létezik-e, és ha mégis, akkor mi lehet. A nevéből egy tésztafélére gondoltam, és nem nagyon érdekelt jól tippelek-e..

Az egyik legszebb műalkotás részlete. 

Pár barátnőmmel egy nap úgy döntöttünk, nekivágunk egy kisebb utazásnak, és elmentünk megnézni egy Fallas fiestát. Hát ez is érdekesen hangzott, de mielőtt rosszra gondoltok, semmi erotikus dolog nincs benne. Ez Spanyolországban, Valenciában egy olyan téltemető ünnep, amikor csodálatos papírmasé figurákat égetnek el. Hónapokig készülnek ezek az alkotások, beleépítve egy tüzijátékot, amit az ünnep napján indítanak csak el, de előtte még díjazzák a legszebb, legeredetibb alkotásokat. A város körülbelül negyven pontján készül, néha magasabb a környező házaknál, elfoglal egy teljes útkereszteződést.

Szóval eljött az ünnep napja, és mi is megérkeztünk. Egész nap az utcákat jártuk egy Fallas-térkép segítségével, ami megmutatta hol, kinek az alkotása áll és milyen díjat nyert. Délután már nagyon éhesek voltunk a sétától, így barátnőim kitalálták, kóstoljuk meg a híres Valenciai paellat. Számomra nem volt híres, de nem álltam ellen, korgó gyomrom is támogatta az ötletet, így beültünk egy kisebb étterembe és megrendeltük. 

Az akkori benyomásom ez volt:

 - Hogy maradt ez ki a konyhai repertoáromból? 

Élvezettel kóstolgattam, próbáltam kitalálni milyen fűszerek lehetnek benne. Utána évekig próbálkoztam otthon a recepttel de valami hiányzott. Az enyém inkább egy sülthússal készült rizseshúsra hasonlított. Azt kinyomoztam, hogy általában kétféle verzió van, az egyik a csirkés, nekem ebben volt részem, a másik a tenger gyümölcseivel dúsan megpakolt. Később más városokban is kóstoltam, éttermekben, bárokban, és bár voltak finomak, egyik se közelítette meg a Valenciait. Egy bárban tanultam egy szakács mellett pár hétig különböző spanyol ételek elkészítését, és ekkor csalódtam a legnagyobbat. Kiderült az éttermek többsége előre készített fűszeres lével készíti. 

Sokáig nem próbálkoztam ezután, majd úgy döntöttem, hiányzik az íze, hát újra kezdtem a kísérletezést. Közben ápoltam spanyolban élő barátaimmal a kapcsolatot, és nagy örömömre pár napja érkezett hozzám egy Valenciai paella recept. Úgy döntöttem kipróbálom, közben megosztom veletek is. 

A paella készítése olyan Spanyolban, mint nálunk a grillezés. A barátok összejönnek, iszogatnak és közben egy hatalmas serpenyőben parázs felett elkészítik. Mivel a lakásban tüzet nem rakhatok, kint pedig esik az eső, így be kell érnünk ma egy villanytűzhelyes verzióval. 

Szintén pénztárca barát recept, egytálétel, másfél-két euróból két ember jól lakik. Olyan, mint a tojásrántotta, abból csinálod ami otthon van, így az se baj ha a csirkét, halat kagylókat mással helyettesíted, a fűszerezés a lényege. 

Szükségünk van hozzá valamilyen húsra, egy bögre rizsre, paradicsomra vagy paradicsomszószra, zöldségfélékre. Az eredeti recept zöldbabos, szárazbabos, de én ma helyette vastaghúsú paprikát teszek bele, mint a Soriában élő spanyolok. 

Bő olajon lesütjük a húst a zöldségekkel

Először előkészítjük a husit. Ha egész csirkét használunk, igyekezzünk minél kisebb darabokra vágni. Ha vastagabb, nagyobb darabok akkor csak önmagában egy nagy serpenyőben bő olajban (olivával ajánlott, de én most simával kezdtem és később hozzáadtam egy keveset az olivából) elkezdjük sütni. Ha kisebb darabok vagy tenger gyümölcsei, akkor azonnal mellésütjük a zöldségféléket is, jelen esetben a paprikát. 

Én most csirke és halfélék hiányában a sertéscsülköm egy részét (cirka 40 dekát) áldozom fel a kísérlet oltárán. Annyi olajban ami majdnem elfedi, elkezdem sütni. Kicsi levet ereszt, de nem bánom, így biztos nem lesz rágós. Miután lefőtte a levét és elkezd pirulni, melléteszem a nagyobbakra vágott kaliforniai paprikát és sütöm amíg el nem kezd színesedni. Ekkor egy paradicsomot darabolok bele. Levet ereszt de nem baj, ha szószt raktam volna az is nedves lett volna. Fűszerek még mindig nincsenek benne, de ne izguljatok, hamarosan jönnek azok is.

Rizs hozzáadása

A rizst a fotón látható módon a serpenyőben átlósan elhelyezzük, majd a csészével hozzáöntünk 3 adag vizet. Beleteszünk egy kávéskanál sót, ízlés szerint borsot, esetleg fokhagymát egy leheletnyit, és hagyjuk addig főni, amíg a leve le nem megy. Nem kell kevergetni.

Sáfrány hozzáadása

Ekkor hozzáteszünk egy csapott kávéskanál sáfrányt. Ettől lesz a színe szép élénksárga. Ezzel már elkeverhetjük.

Jöhet a rozmaring

Végül jön az a fűszer, amire évekig nem jöttem rá. Ez biza a rozmaring. Mivel elég erőteljes fűszer, egy mokkáskanál elég belőle. Ezután hagyjuk addig a tűzön, amíg a leve elfogy és elkezd sülni az alja. Hagyni kell egy kicsit megpirulni. Miután elzártuk még érdemes egy konyharuhával vagy papírtörlővel letakarni, ami összeszedi a maradék nedvességtartalmát. Tálaláskor még meg lehet kicsi rozmaringgal hinteni. A spanyolok szerint akkor a legfinomabb, ha egy kicsit odakap az alja. Egyetértek velük. 

Ui: Párom véleménye: 

"- Eddig nem szerettem a sült rizst, de ez valami más."

Paella a la Kata