Párom, családom és barátaim már régóta nyúznak, hogy konyhászati kísérleteimről is írjak egy blogot, siker esetén receptet mellékelve. Válaszul mindig azt feleltem nekik:
- Receptblog már van annyi mint a szemét.
Szerintem bárki össze tud keverni bármit bármivel, és biztos vagyok benne, hogy az esetek többségében ehető dolgok kerülnek végül az asztalokra.
Mióta külföldön élek, észrevettem, hogy a kint élő emberek bár többet keresnek mint otthon, többet is költenek drága élelmiszerekre, éttermekre. Több ismerősöm esett abba a hibába, hogy minden pénzét ami a számlák befizetése után maradt, szó szerint megette, és amikor megszűnt a munkahelye, tartalékok nélkül éhezett. Többször szállásoltunk el és etettünk egy-két hónapig ilyen okok miatt bajbajutott ismerőst, és mivel mi sem állunk a tápláléklánc csúcsán az anyagiakat tekintve, a kényszerhelyzetek megtanítottak gyors, olcsó, egyszerű és sokszor különleges ételek elkészítésére.
Nem vagyok szakács, sem cukrász, de még pék sem. Nem készítek szép ételeket mint a drága éttermek mesterei. De megtanultam bármi éppen otthon fellelhető alapanyagból finom vacsorát készíteni a családom számára.
A főzést még gyerekkoromban apukámmal kezdtem el tanulni. Együtt kísérleteztünk a konyhában a kedvenc ételeinkkel, mint például a túrógombóc, amiért addig a Tejivóba kellett eljárnunk. Képesek voltunk minden nap azt főzni amíg tökéletesre nem sikeredett.
Anyukám nem volt a főzés istennője, neki járt ebéd a munkahelyén, vacsorára beérte egy bundáskenyérrel vagy az apu által sütött palacsintával. Néha a kísérleteink megviselték, a mákos ételeket kimondottan nem szerette, így a két hétig tartó mákosnúdli projektünk alatt sokszor korgó gyomorral feküdt le.
Miután kikerültem a szülői házból, exférjem drága édesanyja vette át oktatásomat a főzés terén. Biza rámfért a tanulás, mert csak édes tésztafélékkel nem biztos hogy sokáig él az ember, néha kell egy kis erőleves vagy egy kis hús is. Szakács volt, így jó kezekbe kerültem. Tudásomat közben megözvegyült édesanyámnak is továbbadtam. Hamar rájött, hogy a friss alapanyagokból készült leves sokkal finomabb mint a leveskockából készült, metélttésztával dúsított levesei, így nyugdíjas napjaira már finom ebédeket varázsolt az asztalra.
Az élet úgy hozta, hogy belevágtam a nagyvilágba, utaztam, tanultam, szívtam magamba a kultúrát mint csecsemő az anyatejet. Fél évnél tovább nem tudtam sehol megülni a fenekemen, ha országot nem is váltottam, de városokat igen. Ismerkedtem más népek szokásaival, és közben barátkoztam. Ez legjobban akkor működik, ha egy család befogad. Betekintést nyerhetsz mindennapjaikba, velük eszel, velük dolgozol vagy tanulsz, velük kirándulsz.
Mivel eléggé nyitott, könnyen barátkozós csajszi vagyok, úgy esett, hogy albérlőtársként több hónapot élhettem egy marokkói családdal. Megtanultam a fűszereik számukra helyes használatát és a számomra legjobban tetsző recepteket. Később egy marokkói szakács oktatott a kuszkusszal készült ételek elkészítésére.
Ezután kínaiakkal bútoroztam össze, szerencsére ott is akadt egy főzőmester a csapatban, így megtanultam pár családi és kevés éttermi receptet is.
A másfél évig tartó spanyol kalandozásom során ragadt rám a spanyol konyhából is, itt is tanulhattam profitól, háziasszonyoktól, és agglegényektől egyaránt.
Olasz barátaimtól megszereztem pár lasagna jellegű étel receptjét, és senkit nem kellett megvernem érte, boldogan osztották meg tudásukat velem.
Ciprusi barátnőm a különböző görög jellegű saláták elkészítésével gyarapította tudásomat.
Ezek alapján alakult ki sajátos ízlésvilágom, a magyar hagyományos ételek összeolvasztása a többi kultúráéval.
Bár receptjeim olcsók, sajnos alapanyagaik nem minden országban elérhetőek, így lesz olyan blogbejegyzésem, amit például Spanyolországban élő magyar barátaim nem fognak tudni elkészíteni, de olyan is akad ami Magyarföldön nem beszerezhető. Ennek ellenére remélem mindenki talál olyat, amit szívesen kipróbálna, és megosztja velem sikerélményeit.
 |
| Tortilla |
A blogomból nem csak magát a száraz hozzávalókat fogjátok megkapni az elkészítés módjával és képekkel, hanem a történetet is hogyan jött az ötlet, kitől szereztem, mi nem ízlett az eredetiben ami miatt módosítottam.
Én nem konkrét ételeket kívánok meg mint mások, hanem ízeket, eszerint készítem el őket. Nem fogom a teljes menüt mindig leírni, néha csak a desszertet emelem ki vagy a levest, hiszen egy étel ismétlődhet ha hónapokon át írogatok.
Nos, most miután megmagyaráztam miért is állok ennek neki, csapjunk bele a lecsóba. Illetve a pogácsa készítésbe, mely a következő blogbejegyzésem fő témája lesz. Egy igazán hizlaló, bár időigényes de mégis egyszerű leveles töpörtős lesz a kezdő csuklógyakorlat, melyhez már a fő hozzávalót is mi készítjük el egy nagyobb méretű sertéscsülök felhasználásával.
De addig még várnotok kell egy napocskát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése