Couscous, cukkini tekercs és sabayon mártás

Az új munkahelyem, aminek bár semmi köze a főzéshez, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy újabb konyhászati kísérleteket folytassak.
Hatalmas szabadidővel rendelkezem, iszonyat mennyiségű film és  unalmas sorozat megnézése után végre rátaláltam egy hasznosnak tűnő magyar tv műsorra. Ebben amatőr, önjelölt szakácsok versenyeznek egy akkora fődíjért amiből simán berendezhetnék egy álomkonyhát.
Néhány ott elkészített recept megfogott, így kicsit újragondolva, saját ízlésemhez igazítva megpróbálkozom az elkészítésükkel.

Fontos megemlítenem, hogy bár az ételek eléggé drágának látszanak, igyekszem szezonális (tehát bizonyos évszakokban olcsóbb) alapanyagokból dolgozni.

A couscous Spanyolország óta az egyik kedvencem, de csak egyféle verzióban tudtam eddig elkészíteni. Unalmas lett volna így sűrűn használni, ezért évente egyszer került az asztalomra.
A főzőműsorban egy teljesen újszerű elkészítési módot mutattak be hozzá, ezt kicsit módosítva, de az eredeti recept arányait tartva sikerült elkészítenem.

A száraz couscoust egy kis lábasba öntöttem és félretettem.

Sárgarépalé forralása a citrusokkal

Couscous bebugyolása

4 sárgarépa levét a gyümölcscentrifugámmal kinyerve fél narancs és fél citrom levével, sóval borssal felforraltam majd a couscousra öntöttem. Átkevertem majd gyorsan több réteg fóliával lefedtem, hogy ne hűljön el. Negyed cukkinit, fél piros vastag húsú (kaliforniai) paprikát, és pár zöldhagymát apró kockákra vágtam. Friss koriandert aprítottam. Ezután balzsamecetet olívaolajjal kikevertem. Mire ezzel végeztem, a couscousom el is készült, megpuhult, így ezeket az összetevőket hozzákevertem. Megkóstoltam, ilyen finom couscousom még sose volt az asztalon. Az eredeti recept almát, olajbogyót és kapribogyót írt, a balzsamecet pedig világos volt, de én nem szeretem se az almát se az olajbogyót, és csak sötét balzsamecetem volt itthon és cukkinim, így ezzel dolgoztam, és nem bántam meg.

Cukkini töltve, feltekerve

Fél cukkinit a krumplihámozómmal vékony csíkokra szeltem, úgy, hogy a szép zöld héja is látszódjon. Egy folpackra fektettem enyhe fedésben. Ezután bacon szeleteket fektettem rá, ugyanezzel a módszerrel. Megszórtam reszelt sajttal, majd 30 dkg dinsztelt, hagymával sóval borssal ízesített darálthúst terítettem rá. A fólia segítségével könnyen feltekertem, fogpiszkálóval kicsit megerősítettem hogy ne tekeredjen szét majd sülés közben. Olívaolajjal picit megkentem és magas hőfokon alul felül sütve 20-25 perc alatt készre sütöttem. Az első hibát itt vétettem, nem akartam hogy kiszáradjon a cukkini és túl korán kivettem a sütőből. Az íze így is finom volt, szaftos a bacon és a hús levétől, de még maradhatott volna bent egy keveset.

A dinsztelésből megmaradt hús levéből, 2 tojás sárgájából és fél citrom levéből gőz felett sabayont készítettem. Ez kicsit bonyolult volt számomra, mert életemben nem kóstoltam még ezt a mártást, nem tudom mennyire kell hígnak vagy épp sűrűnek lennie, de a technikát ellesve, egy igazán finom citromos öntetem lett. Nem is gondoltam, hogy ennyire passzolni fog a couscoushoz és a cukkinitekercshez.

Miután minden elkészült, már csak a tálalás volt hátra. Pár napja 1 euróért vettem tálaló gyűrűket az eurós boltban, több darab, különböző méret. A legnagyobbat használtam ehhez a művelethez. A tányér közepére helyeztem és szépen belesimítottam a couscoust. Óvatosan leemeltem róla a gyűrűt. Ezután felszeleteltem a cukkinitekercset és lassan a couscousra tettem. Az elsőnél elrontottam, túl gyors voltam és levertem a couscous szélét. Másodszor már könnyebben ment, egyben maradt a köretem. Hogy miért nem mellé tettem? Azt tanultam a főzőműsorból, hogy ez a funkcionális tálalás, amikor a meleg összetevők ha egymásra építjük őket, egymást melegen tartják.
Végül mellé locsoltam egy kevés sabayon mártást.

Eredetileg illet volna még valami ropogóst is odatenni, próbálkoztam házi burgonyachipssel, de sajnos nem sikerült. Ott kókadozik a couscous mellett és egyáltalán nem lett ropogós. Ezt még gyakorolni kell. :D

A végeredmény

Miután megkóstoltam, bátran mertem vinni a szomszédban élő barátaimnak, akik a látványt megtapsolták, az íztől pedig odáig voltak. Most pedig alig várják, hogy újabb kísérletbe fogjak. :D

Brokkolikrémleves vagy brokkolifőzelék?

Kísérletező kedvem a riasztóan zöld brokkoli irányába fordult az utóbbi időben. Igazából ízetlenebbnek találom a karfiolnál, és ezért jobban elviselem kiegészítőként az ételekben, de volt lakótársnőm miatt kicsit félve használom.
Az említett hölgy egy időben kitalálta, hogy brokkoli diétát tart, így éjjel nappal csak azt ette, sütve, főzve párolva. Emiatt férfiakat megszégyenítő hangokat és szagokat eregetett a nap 24 órájában. Egy idő után már elviselhetetlen volt a bűz a lakásban, és többi lakótársunkkal összefogva elővettük, és választás elé állítottuk.Vagy a brokkoli távozik a lakásból vagy ő. A brokkoli ment előbb.
Szóval ezek után úgy döntöttem, a zöld szörny maximum évente egyszer jöhet be a konyhámba, akkor is csak kisebb mennyiségben.
A legutóbb vásárolt adagból még a hűtőmben pihent a fele, cirka negyed kilós darab. Gondolkodtam két személyre ilyen kicsiből mit lehetne alkotni, amikor eszembe jutott a ma nagyon divatos krémleves. Gyorsan fel is kerestem google barátom, milyen ötletei vannak az elkészítéshez.
Találtam tejjel, tejszínnel, tejföllel készültet. Vöröshagymával, fokhagymával, hagyma nélkül és mindkettővel. Zellerrel és anélkül. Sőt még krumplis verzió is akadt. A rengeteg variáció végigböngészése után úgy döntöttem, most már bárhogy el tudom készíteni, legyen hát abból, ami még itthon akad hozzá.

Tehát:
Negyed kiló brokkoli, szárával együtt.
Egy kicsi fej vöröshagyma apróra vágva.
Egy gerezd fokhagyma.
Egy kis pohár tejföl.
Ha túl sűrűnek találjuk: tej.
A brokkoli főzéséhez víz, só, fehérbors.
A serpenyő kikenéséhez olaj. (Én olívát használok, bár annyira minimális a mennyiség, hogy nem lehet észrevenni a különbséget.)
2 szelet kenyér vagy zsemle.

A brokkolit kisebb darabokra vágtam, és annyi vizet tettem rá ami pont ellepte. Sóval-borssal ízesítettem. Hagytam kicsit lefőni róla, majd a kézi zöldségaprítómmal ledaráltam. Turmixolni is lehet, gyorsabb,de én utálom mosogatni, túl nagy, ehhez a kis mennyiséghez kár előszedni.
Közben a hagymát egy olajjal kikent serpenyőben egy csipet tengeri sóval megdinszteltem, hozzáaprítottam az egy gerezd fokhagymát, majd az egészet összedaráltam a brokkolival. Az egészet beleborítottam a brokkoli főzéséhez használt lábasba és egy pohár tejföllel összerottyantottam.
A serpenyőt újra megkentem egy kis olívaolajjal és a kicsi kockákra vágott kenyérszeleteket megpirítottam.
A levesem frissen tökéletes krémes állagú volt, de a brokkoli később felvett a nedvességből egy keveset, így a tálalás előtt egy kicsi tejjel össze kellett melegítenem. Ha frissen ettük volna, ezt elhagyhattam volna, de a párom kiszámíthatatlan időpontban esik haza a munkából.

No miután elkészültem, és kedvesem is hazatalált, nagy boldogan tálaltam neki. Nézett csúnyákat miket nem kap férfilétére, majd belekóstolt, és felderült arccal közölte: 

-Ez pont olyan mint a tökfőzelék! - és jóízűen bekebelezte. 

Sült krumplipüre pirított/grillezett zöldségekkel

Amikor beköszönt a keményebb tél, és a mínuszok csak úgy repkednek, szívesebben készítek sütőben ételeket. Kellemesen bemelegíti a konyhát, és ezek a finomságok sokszor egyszerűbben összehozhatóak, mint a főzőn készültek.
Főleg a mindent bele, öntsük fel szósszal és süssük meg típusúak a kedvenc receptjeim.

A régieket már untam, így pár napja beszereztem egy német receptújságot, ami pont ilyen ötletekkel van tele. Az első ami megfogta a fantáziám, a krumplipürével borított lazacos zöldség volt jénai tálban sütve. A lazacot és a spárgát nem szeretjük, így kicsit módosítottam a hozzávalókon, és a zöldségeket se az előírt módon készítettem el.

Hozzávalók:

- Bármilyen gyorsan sülő húsféle, például halfélék, bacon, virsli, csirkemellfilé kicsi kockákra vágva. Én most kockázott baconnal készítettem.

- Legalább négyféle zöldség. Például brokkoli, karfiol, spárga, kelbimbó, répa, gomba, kukorica, hagyma, paprika, sütőtök, cékla vagy ami eszetekbe jut. A hűtőm mélyén brokkolit, karfiolt, répát, gombát és kukoricát találtam, így ezeket használtam most fel.

-Krumplipüré vajjal, tejjel, sóval-borssal elkészítve, sűrűre keverve, hogy kanállal szaggatható legyen. Mivel ezt szinte mindenki tud készíteni, így erre most nem térek ki.

Elkészítés:

A bacont a jénai alján egyenletesen elosztottam. Sülés közben annyi zsiradék csurog ki belőle, hogy nem ragad le a zöldség, így nem kell se plusz zsiradékkal kikenni se zsírpapírt használni a procedúrához. Aki nem szeret leragadt kajamaradékot suvickolni, azoknak ez biztosan nagyon jó hír.

Csak ennyi zsiradék szükséges

Az apró zöldségeket (például kukorica, répakarika, gomba, cukkini, zöldborsó) egy wokban kevés olívaolajon külön-külön megpirítottam. Nem adtam hozzá fűszereket, mert a bacon eleve sós, a krumplipüré pedig fűszeres lesz. Használhattok másfajta zsiradékot is, nagyon finom például vajjal is, de most az olíva fanyarkás ízét képzeltem el hozzá. Nem kell sok a serpenyőbe, mellékelek hozzá képet összesen mennyit használtam.

A nagyobb zöldségeket mint a brokkoli, karfiol, kelbimbó érdemes leforrázni sós-borsos vízzel, így nem szárad ki sütés közben.

A baconra először a nagyméretű zöldségeket fektettem, majd közé szórtam a kisebbeket.

Végül egy kávéskanállal (lustábbak evőkanállal is csinálhatják) szépen egyenletesen rápakoltam a krumplipürét. Takaros kis halmok lesznek, amik sülés közben kicsit meg is dagadnak.

Előmelegített 180 fok körüli hőmésékleten csak addig sütjük, amíg a püre a tetején barnulni nem kezd.

A végeredmény :D

Kínai leves német módra

Kemény negyven tanítási nap után amikor napi négy órán keresztül próbálták a német nyelvet a fejembe verni, elég bátornak éreztem magam ahhoz, hogy beszerezzek egy német receptújságot és újabb kísérletekbe kezdjek.

Rengeteg finomság hozzávalóit kellett lefordítanom, mire végre olyat találtam ami tetszett is és amihez nem kellett külön nagy bevásárlást tartani. Csak a gyömbér és a friss gomba hiányzott hozzá, minden mást megleltem a kamrámban.

Tehát a hozzávalók:

1 kisebb sárgarépa
1 kisebb gyökér
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 mogyorónyi darab friss gyömbér
1 piros húsú paprika
200gr champion gomba
300gr csirkemell filé
egy nagyobb maroknyi levestészta
1 evőkanál szezámolaj
50ml szójaszósz
só, fehérbors, vegeta

Elkészítés:

A karikára vágott répát, gyökeret az egészben hagyott hagymával, sóval, fehérborssal előfözzük körülbelül 10-15 percig. Ezután beletesszük a fokhagymát, gyömbért, szezámolajat, szójaszószt és a vegetát. Újabb 10 percig főzzük. Ez a szakaszos főzés egyébként elég bosszantó, az ember még egy filmet se tud közben rendesen megnézni. :D

Ezután beletesszük a csíkokra vagy kisebb darabokra vágott csirkemellet és újabb 15 percig várakozunk. Majd jöhet a csíkokra vágott piros húsú paprika és a csíkokra vágott gomba. Ezt már csak 5 percig főzzük, majd beletesszük a levestésztát és 5 perc múlva elzárhatjuk az elkészült levesünket.

A paprika és a gomba enyhén harsogós marad de nem nyers. A kíni ételek lényege pont az lenne, hogy semmit nem szabad túlfőzni, így teljesen másképp alakulnak az ízek mint a mi magyaros mindent jól főzzünk össze típusú leveseinkben.

A gyömbér ízét én egyáltalán nem éreztem. Lehet még a recept szerint beletenni valami búzacsíra félét, mi annyira nem ugrálunk érte, így kihagytam. Aki szereti az a gombával egyszerre kell, hogy beletegye a levesébe.

És akkor íme a végeredmény:

A németek kínai levese

Jó étvágyat. :D

Cordon bleu avagy sajtos-sonkás rántotthusi

Egyik spanyol barátom apukája szakács volt nyugdíjazása előtt, és kedves barátom állandóan áradozott milyen finomságokat készített neki gyerekkorában. Apuka dolgozott Europa minden országában, még kis hazánkban is. Elmesélte, hogy a kedvence a magyarok gordonblúja, mert az más mint a többi országé. Agyaltam mi a fene lehet az a gordonblú, mire rájöttem, a cordon bleu-re gondol.
Elkezdtem utána keresgélni a neten, hogy megtudjam miben más a magyar, végül rájöttem. A mi sonkánk és a trappista sajtunk jellegzetes ízt ad, ráadásul mi vastag panírrétegbe tesszük, így a hús szaftosabb marad.
A spanyolok sajtjának kesernyés utóíze van, és a sonkájuk bár isteni finom, mivel nem füstölik szintén másképp hat,
Szerencsére mindig volt nálam magyar túlélő csomag, így el tudtam a barátomnak készíteni a magyaros verziót. Azt mondta, ilyen finomat azóta nem evett, mióta apukája magyarban dolgozott. Az pediglen elég régön vót.

Itt Németországban szerencsére szintén kaphatóak hozzávalók, bár a trappista helyett friss goudát vagyok kénytelen használni, és füstölt bacon kockákat a sonka helyett, de ezzel is épp oly finom lesz, mint ha otthon készítettem volna.

Az anyagköltség 2 főre nem haladja meg a 2 eurót, mégis nagyon laktató.

Először a hússzeleteket kiklopfolom. Zsírosabb húsból szeretem készíteni, például nyakasból, de lehet csirkemellből, pulykamellből is, mert a panír miatt nem szárad ki, a sonka vagy bacon pedig eleve zsíros.
A hús mindkét oldalát finoman sózom, borsozom. Ezután beleteszek egy szélesebb sajtcsíkot, eligazgatok rajta egy kevés bacon szalonnát és feltekerem mint a töltöttkáposztát. A két végét amennyire tudom benyomkodom.

Ezután alufóliába tekerem és gőz fölött addig melegítem, amíg a hús meg nem keményedik. Ekkor már nem tekeredik ki, könnyen be lehet panírozni.

Ma a zsemlemorzsába keverek egy evőkanál szezámmagot, egyrészt az emésztésnek jót tesz, másrészt mert nagyon feldobja az ízét.

A hústekercseket megforgatom először lisztben, majd tojásban végül a morzsában és bő forró olajban készre sütöm. Nem kell semmivel összetűzni, nem fog szétesni. Én a közepesnél egy kicsit erősebb fokozatot használok, hogy süljön át a közepe is rendesen.

Nagyon jól megy hozzá köretnek a rizibizi, a krumplipüré vagy a sült krumpli, én most az utóbbival készítem, és teszek mellé egy kis dinsztelt gombát is.

Ehhez pucolok és csíkokra vágok egy kisebb fej vöröshagymát, és forró, olajos serpenyőbe hajítom. Melléteszek egy-két maroknyi gombát, és addig sütöm míg kicsit meg nem pirul. Párom nem szereti a gombát, így neki nem teszek a tányérra, bár elárulom, végül csak beleeszegetett ő is.

Chupa Chipa és a Háromhusos rizs

Mai blogbejegyzésem más lesz mint amit elvárnátok tőlem. Egy történetet szeretnék megosztani veletek, melyben szerepel kedvenc kínai receptem is. Főhősöm bár spanyol nevet vett fel mikor odaköltözött, próbáltam megtanulni kínai nevét is, sajnos nem sikerült. Állandóan az olvasástól karikás szemei miatt végül becenevet kapott tőlem. Az általa kapott nevem bár sokkal szebb, mint amit én adományoztam neki, mégse haragudott meg a tréfás választásomért. A történet végén megkapjátok a receptet is röviden összefoglalva.

 Azért szeretem ezt az ételkülönlegességet, mert olyan mint a mi tojásrántottánk. Bármit tehetünk bele ami otthon van, a heti uzsikból kimaradt felvágottszeleteket és bármilyen zöldségfélét. Emiatt fix költséget se tudok mondani nektek, hiszen lehet egy eurótól három euróig is a hozzávalók ára összesen. Ismerjétek hát meg kínai barátom és az általa készített kedvenc ételem megtanulásának történetét: 

"Chupa Chipa

Pár éve Spanyolországban lévő új albérletemben kínaiak közé csöppentem. Megtudtam, főzni is tudnak, így már előre csorgattam a nyálam, milyen finomságokat fogok velük alkotni a konyhában.

Kiderült, egyikük szakács, és minden nap főz, úgy döntöttem ő lesz új tanítóm a gasztronómia területén akár tetszik neki akár nem. Szerencsémre tetszett.

Ettől kezdve minden nap együtt főztünk Chupa Chipával. Egyik nap magyaros ételt, másik nap kínait, és miközben egymástól tanultunk, az időt beszélgetéssel töltöttük.

Azt eddig is tudtam, hogy Kínában rengetegen élnek, de azzal sose foglalkoztam szegény vagy gazdag ország-e. Tanultam a vallásukról, a buddhizmusról, a protokollról, de a gazdaságukról semmit nem tudtam.

Chipa középkorú srác, és származásához képest meglepően magas. Szeret sokat beszélni, és közben hosszú vékony karjaival hevesen gesztikulál hozzá. Olyan lendületesen műveli mindezt, hogy mindig attól félek, egy pillanatban leveri saját szemüvegét.

Bár spanyol tanárnak tanul, mégis alig értem mit mond. Hadarva beszél, és az r betűt nem tudja kiejteni, így sorozatosan félreértem. Néha szóláncot játszunk, és szándékosan r betűs szavakkal bosszantom mint például a bombero, vagyis tűzoltó spanyolul. Látványosan duzzog, és ha talál ro-val kezdődő szót lo-ként ejti, én meg sose fogadom el, úgy teszek mint aki nem érti. Már felhúzza magát amikor látja hogy belül rázkódok a röhögéstől. Ilyenkor játékosan felém suhint, hogy elfenekelne a tréfáért.

–          Chipa, hol tanultál meg ilyen jól főzni? -tettem fel egy nap a kérdést, amikor már úgy éreztem, megszoktam fura beszédstílusát és talán érteni fogom a választ.

–          Linda, ez hosszú történet. - felelte, miközben felrakott egy adag rizst főni az elektromos lábasba.

–          Nem baj, én ráérek. Amíg mesélsz segítek répát pucolni. Mit főzünk ma?

–          Súúúúúú sááááááááááááááá! - felelte nevetve. Mindig ezt mondja ha kínai nevet várok el. - Egyébként három húsos rizst. Szeretni fogod.

–          Mindent szeretek amit főzöl. - feleltem nevetve.

–          Tudod Linda, én nagyon szegény sorból származom. Nincsenek testvéreim, mert a szüleimnek nem telt rá. Ha egy gyermek születik egy családban, jár állami támogatás. De ha a família bevállal még egyet, vissza kell fizetni ezt az összeget. Így én egyke maradtam anyukám nagy bánatára. - mondta szomorúan.

–          Van sok unokatestvérem - folytatta – és igazából velük nőttem fel egy étteremben, ahol a szüleim dolgoztak. Kínában az a szokás, a rokonság összetart, és nem vesznek fel idegent, együtt dolgoznak, küzdenek a megélhetésért. A pereputty után nem kell adót fizetni, és kevesebb fizetést lehet nekik adni. Legyen akár boltról, étteremről vagy bármi más üzletről szó. Ez így kényelmes is, sokan nem is akarnak más munkát keresni, nem álmodoznak csak arról, egy nap ők viszik tovább az üzletet. Én egy kicsit más vagyok, ahogy megtanultam olvasni, falni kezdtem más országokról szóló könyveket. Sokszor elbújtam az étteremben egy zugba egy számomra izgalmas könyvvel, és onnantól se nem láttam se nem hallottam. A papám emiatt sokszor volt mérges rám, ha megtalált a fülemnél fogva vonszolt elő és nyomott a kezembe valami munkát, a könyvet pedig tette számomra elérhetetlen helyre. Linda, adnál abból a magyar szalámiból egy kicsit? - tért vissza kicsit a jelenbe. Közben fürgén aprított hagymát, paprikát, répát, alig győztem a szememmel követni, mint ha nyolc karja lett volna egyszerre.

–          Feldaraboljam? - kérdeztem.

–          Megköszönném, és akkor már ezt is. - nyújtott felém gépsonkát és spanyol kolbászt. - Azért hívják három húsosnak, mert háromféle hús kell hozzá, de nem nyers, hanem előre elkészített szalámi vagy felvágott.

–          A papádé volt az étterem? - próbáltam visszaterelni történetére.

–          Á, dehogy, a nagybátyámé, de a szüleim azt szerették volna, ha én dolgozom ott legügyesebben és esetleg én leszek egyszer a főszakács vagy esetleg a bácsi rám hagyja. Ezért már négy évesen tanítgattak egyszerűbb dolgokra. Tésztát gyúrtam, kavargattam az ételeket, akkor még nem a tűzhely közelében, csak amit hidegen kellett készíteni. Nem mondom, hogy nem tetszett, és akkor még olvasni se tudtam. Kilenc évesen már én mosogattam egy sámlin állva az összes edényt, persze nem rendes mosogatás, csak előkészítés a mosogatógépbe. Büszke voltam rá, hogy én csinálhatom, a nálam idősebb unokatestvéreimre még ezt se lehetett bízni. Anyukám egyre jobban beleélte magát, hogy én leszek a bácsi utódja. De ekkor kerültek az első útikönyvek a kezembe, és innentől borult a tervük, és haragudtak rám.

–          Megvertek, ha olvastál? - kérdeztem iszonyodva a dologtól.

–          Á, dehogy! Csak azt gondolták lusta vagyok dolgozni és az olvasás mentség. - mondta megnyugtatólag. - Amúgy sem vertek, néha a hátsómra kaptam egy lódulj jellegű csapást, de az sem volt vészes. Kikevernéd a tojást? - kérdezte közben.

–          Persze, tegyek bele valamit?

–          Csipet só, római kömény, bors, mást ne. Itt van minden. - tolta a kezem alá a fűszereket. - Addig megnézem a rizst megpuhult-e. - sétált a főzőhöz.

–          Mikor fogadták el a szüleid, hogy Te nem akarsz az étteremben maradni? - tértem vissza a témához.

–          Soha. - jött a válasz egy sóhajtás kíséretében. - Bár büszkék rám, szomorúak, hogy a könyvek miatt máshol élek, nem tudnak megbékélni azzal, hogy nem akarok visszatérni. Minden nap, tanítás után az étterembe mentem. Ott írtam meg a leckémet is egy hátsó asztalnál, ami nem könnyű feladat, mert majdnem mindig telt ház volt, zavart a sok ember. Bár jól ment az étterem, a nagybátyám nagyon zsugori alak, épp csak a minimálbért fizette a családomnak, nekem pedig, amíg le nem érettségiztem, semmit, csak ingyen ehettem. A rezsink több volt, mint a fizetés, így hozzánk költöztek egyik unokatestvéremék, és közösen már fent tudtuk tartani a lakást. Nekem is jobb volt, hogy nem vagyok egyedüli gyerek, bár otthon alig voltunk, csak heti egy nap volt zárva az étterem. Az érettségi után először boldog voltam, hogy lett saját fizetésem. De rájöttem ebből tovább nem tanulhatok. Kínában az álom munka tanárnak lenni, de csak kevesen jutnak el a főiskolára. Én nyelvtanár akartam lenni, sokat utazni, nyelveket tanulni majd tanítani. Így elkezdtem más éttermekben munkát keresni. De nem kaptam, hisz mindenhol a pereputty dolgozik. A kevés fizetésemből angol tanfolyamra jártam, úgy terveztem, ha Kínában nem kapok munkát, megyek más országba. Spanyolország nagyon vonzott, a kultúrája, a katolikus vallása, és a meleg. Az én városomban mindig nagyon hideg van, más éghajlatra vágytam. - közben a tojást egy serpenyőben kisütötte majd állt neki a hagyma dinsztelésének. - Ideadnád a sót? - kérdezte.

Néztem milyen gyorsan kevergeti, közben egy másik serpenyőben már a paprikát dinsztelte, és a wokot is elővarázsolta egy hirtelen mozdulattal.

–          Mindent külön pirítasz meg? - kérdeztem kíváncsian a sokadik edény előkerülésekor.

–          Igen, tudom, sok mosatlannal jár, de ha külön dinsztelsz meg minden összetevőt, a zöldségeket, a répát, a húst, és csak a végén kevered az egészet egybe, teljesen más ízt kapsz, mint ha együtt alakítod az egészet. De látod, gyorsan halad. – már a felvágottakat sütögette három serpenyőben, a megpirult zöldségek pedig kis fehér tálkákban pihentek addig.

–          Tudok még segíteni valamit? - kérdeztem serényen, közben arra gondoltam, már így önmagában mindent megennék bármiféle összekeverés nélkül.

–          A wokba kellene egy kis olívaolaj, majd a rizs. - felelte.

Örömmel borogattam bele a hozzávalókat, mert tudtam, mindig a wok az utolsó állomás a főzésben, percek választanak csak el az ebédtől.

–          Még otthon elkezdtél spanyolul tanulni, vagy csak amikor megérkeztél? - akartam folytatni a megkezdett témát.

–          Még otthon, de épp csak annyit tanultam, hogy itt az első hetekben elboldoguljak. Köszönés, vásárlás, alap dolgok. Könnyen ment az angol után. Szerencsém is volt, akkoriban még nem volt válság, így amikor megpályáztam egy konyhai állást Barcelonában, azonnal elhívtak interjúra. Ekkor már volt annyi pénzem félretéve, hogy ha nem jön össze a munka, akkor is pár hónapig megélek és utazgathatok egy kicsit. De szerencsém volt, behívtak egy próbanapra, és azonnal felvettek, látván milyen gyorsan varázsolok ételt az asztalra.

–          Tényleg hihetetlen gyors vagy, én is alig győzlek követni. Hogy tudod ezt ilyen gyorsan csinálni?

–          Ó, Linda, egy oka van. Utálok főzni, mennék olvasni, tanulni inkább, így gyorsan megcsinálom, amit kell, és már itt sem vagyok a konyhában. - felelte nevetve. - Szóval megint konyhán kezdtem dolgozni, de legalább meleg országban és jóval több pénzért. Egy hét után rájöttem nem bírom a meleget, de egyre jobban tetszett a spanyol kultúra, így hazatérni nem akartam. Utánajártam az egyetemeknek, a tandíjnak, és úgy terveztem, csak három évet kell dolgoznom, utána tanulhatok kedvemre. A számításaimba még egy kis utazgatás is belefért, évi egy hazaút a családhoz, negyedévente pedig kirándulás spanyol városokba. Szerencsémre, vagy a jó munkámnak köszönhetően konyhai rabszolgából hamarosan szakács lettem, ami sokkal több fizetést jelentett, így elkezdtem a spanyol nyelvtanfolyamot magasabb szinten, és előbbre tudtam hozni az egyetemi tanulmányok kezdetét. De a meleggel nem tudtam megbékélni, elkezdtem hűvösebb, magasabb vidéken lévő városokat keresni.

–          Gondolom így találtad Salamancát? - kérdeztem közbe.

–          Igen. Bár a barcelonai egyetem nagyon vonzó volt, úgy döntöttem meglátogatom a többi várost is. Az első fél évben a magasabb fizetésem jó részét arra költöttem, hogy a szabadnapjaimon egyetemvárosokat látogattam. Salamancába egy áprilisi, esős napon jutottam. Majd megfagytam a meleg után, és ez nagyon jól esett. Még aznap bementem a nyelvi tanszékre tájékozódni. Annyira barátságosan fogadtak, hogy a nagyvárosi emberek után úgy éreztem magam, mint ha egy kis faluban lennék, és ez is igen csak szimpatikussá tette a várost számomra. Még volt időm gondolkodni, úgy döntöttem egy hónap múlva visszajövök még egyszer, és ha akkor is tetszik, ide jelentkezek. Másodszor már melegebb volt, de nem kánikula, és az emberek ugyanolyan kedvesek, hát megszületett bennem a döntés. Ősszel befejeztem a munkát Barcelonában, és elkezdtem a főiskolát, majd be is fejeztem.

–          Ó, én azt hittem még csak most tanulsz!

–          Ez így is van, mesterszakra járok, idén végzek.

–          És most miből élsz? Mert délután mindig azt mondod suliba mész, délelőtt meg itthon főzőcskézel. - tettem fel kíváncsi nőként a kérdést.

–          Dolgozom, a suliban ahol tanítok sok a kínai, nekik szerveztek spanyol nyelvtanfolyamot. Őket tanítom. Sajnos nyáron nem dolgozunk, a tanfolyamok csak a szorgalmi időszakban működnek, de így legalább én is tudok utazgatni. Látod, most a rizsre először ráborítom a zöldségeket, - folytatta a mesélést oktatásommal, - nem szabad túldinsztelni, jobb ha roppan a répa. Sajnos cukkini nincs itthon, az kicsit még feldobta volna. Ezután jönnek a szalámik, felvágottak, majd egy evőkanál ebből a kínai barna szószból.

–          Mi a neve a szósznak?

–          Súúúúúúú sáááááááááá!- felelte nevetve. - Amúgy én se tudom, itt még sose vettem, a rokonaim küldik postán, majdnem egy évig elég egy üveggel. De nyugi, biztos itt is kapható, bár szerintem megeshet az nem az igazi. És végül a tojást keverjük bele. Kész is. Akarsz pálcikákkal enni?

Akkor már bármivel megettem volna ezt a finomságot. A mai napig összefut a nyál a számban, ha a háromhúsos rizsre gondolok.

–          Chipa, ma este megyek a Madrid meccsre, van kedved velem jönni?

–          A marokkóiakkal mész? - kérdezte csámcsogva, kicsit szemrehányóan. Sose tudom megszokni, hogy ők így esznek, de azt állítja, ettől jobban érzi az ízeket.

Nem tudom, miért van a kínaiak és a marokkóiak között mindig konfliktus, de úgy döntöttem, kezelésbe veszem az előítéleteit.

–          Így van, de nyugi, nem harapnak. Ingyen kaja jár a bárban a sör mellé. - unszoltam.

–          Na jó, meglátom, de nem ígérek semmit, tudod estig suliban vagyok. Na hol is van ez a bár?

Lelkesen magyaráztam el neki, és nagy örömömre el is jött aznap este. Ekkor egy kancsó Sangriából merített bátorságot a barátaimmal való megismerkedéshez, de mára már csak egy sört iszik velük és lelkesen tárgyalják a focieredményeket. Kína - Marokkó békeszerződés az O'Harasban, veregetem magam vállon ezért az összehozásért azóta is."

No és akkor összefoglalva a recept: 

Zöldségfélék bármi ami épp akad otthon: Répa, tök (bármilyen), gomba, paprika, hagyma, kukorica. karikázzuk, olivaolajon serpenyőben vagy wokban gyorsan megpirítjuk. Közepe maradjon nyers, roppanós.

Zöldségfélék olivaolajon pirítva

Húsfélék:  Három féle felvágott. Kínai barátom miután kipróbálta Pick szalámival és csípős magyar kolbásszal onnantól amíg el nem fogyott a készletem abból sütötte. Amúgy érdemes egy sonkafélét, egy kolbászfélét és egy parizer jellegűt használni hozzá. Szintén egyesével pirítjuk.

2-3 tojás sóval borssal összeverve, esetleg egy kevés őrölt római köménnyel, majd olivaolajon kisütni mint a rántottát és szintén félretenni egy tálban. Ne szárítsuk ki sütés közben. 

Rizs sós vízben kifőzve.

Miután minden hozzávaló elkészült, a wokban összekeverjük és meglocsoljuk szójaszósszal. Kicsit sütünk még rajta, de épp csak annyira hogy újra átmelegedjen minden hozzávaló. 

Suuuu-sáááá avagy a háromhusos rizs. 

Rakottkrumpli besamellel

Amikor először külföldre költöztem, döbbentem rá, egyik kedvenc ételemhez nem kapok meg mindent minden országban.
Az, hogy a magyar csípős kolbászunknak nincsen párja, még annyira nem is ejtett kétségbe, hiszen a rakottkrumplit készíthetjük helyette virsli-félékkel, chorizzóval (spanyol paprikás szalámi) vagy wurst-félékkel (németek színtelen ízetlen kolbászkái). Viszont a spanyoloknál kapható keserű utóízű tejfölutánzat már végleg elrontotta az egészet. Azt hittem, amíg ott élek, le kell mondanom kedvenc finomságomról, amíg egy tapaszbárban fel nem fedeztem az ő hasonló ételüket.
A krumplit szintén puhára főzik, felkarikázzák. Fűszeres fehér mártással meglocsolják, ráütnek néhány nyers tojást és megsütik akár serpenyőben, akár tepsiben. Végül megszórják egy csipet csípős őrölt pirospaprikával.
Annyira finomnak találtam, hogy elkezdtem nyomozni a fehér mártások után, és végül a besamelre leltem, ami ízben legjobban hasonlított a spanyolok szószára. Úgy döntöttem ma, az ízetlen wurstok országában kipróbálom a rakott krumplimat ezzel a mártással.

Bár nagyon flancos neve van, ez egy egyszerű tejes-vajas öntet, pillanatok alatt elkészül.

Két személyre 4-6 nagyobbacska krumplit hajában megfőzök. Azért nem pucolva, mert így a krumpli sokkal finomabb, nem ázik ki a vízben az íze. Bő fél óra főzés után megszúrom egy villával, és ha átszalad rajta könnyedén, készen van. Én általában együtt főzöm 6db tojással, nem használok külön edényt.

Amíg fől, felkarikázok egy kisebb szál kolbászfélét vagy 2-3 virslit. Egy jénait vagy tepsit kikenek valami zsiradékkal és zsömlemorzsával megszórom, így nem fog majd benne leragadni a krumpli.

Besamel mártás

Végül elkészítem a mártást.
Felforralok fél liter tejet. 2 evőkanál vajat felolvasztok, majd 2 evőkanál lisztet óvatosan megpirítok rajta, épp csak legyen egy kis színe, ne barnuljon meg. Elkezdem a forró tejet lassan hozzáadagolni, folyamatosan kevergetem közben, hogy ne csomósodjon össze. (Hasonlóan a rántás készítéséhez.) Amikor elkészül, ízlés szerint teszünk bele sót (én egy csapott teáskanállal), borsot (én fehéret használok, hogy ne legyen pöttyös a mártásom és egy mokkáskanálnyit használok) végül szerecsendiót. Utóbbi nem volt itthon, amúgy se ugrálok érte, így most kihagytam.

Megpucolom és felkarikázom a krumplit és a tojást. Ha nagyobb mennyiséget készítek már tojás-szelőt használok még a krumpli darabolásához is, sokkal gyorsabb, egyszerűbb és egyforma lesz a vastagság.

Először a krumpli felét teszem a jénai tálba, majd a tojás felével befedem. Ráhelyezem az összes kolbászt és a besamel mártás felével meglocsolom. Ezután jön a tojás másik fele majd a krumpli másik fele. Miután összeraktam az egészet, exanyósom szavaival élve: "kézzel megtaposom" egy kicsit. Így a krumpli a tetején ellapul, ha ráöntöm a mártásom maradékát, nem folyik le olyan könnyen róla.

Csak addig sütöm, amíg a tetején a krumpli és a mártás el nem kezd színesedni.

A vajas mártástól kellemesen csúszik, egy tányér nem lesz elég belőle.