Kínai leves német módra

Kemény negyven tanítási nap után amikor napi négy órán keresztül próbálták a német nyelvet a fejembe verni, elég bátornak éreztem magam ahhoz, hogy beszerezzek egy német receptújságot és újabb kísérletekbe kezdjek.

Rengeteg finomság hozzávalóit kellett lefordítanom, mire végre olyat találtam ami tetszett is és amihez nem kellett külön nagy bevásárlást tartani. Csak a gyömbér és a friss gomba hiányzott hozzá, minden mást megleltem a kamrámban.

Tehát a hozzávalók:

1 kisebb sárgarépa
1 kisebb gyökér
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 mogyorónyi darab friss gyömbér
1 piros húsú paprika
200gr champion gomba
300gr csirkemell filé
egy nagyobb maroknyi levestészta
1 evőkanál szezámolaj
50ml szójaszósz
só, fehérbors, vegeta

Elkészítés:

A karikára vágott répát, gyökeret az egészben hagyott hagymával, sóval, fehérborssal előfözzük körülbelül 10-15 percig. Ezután beletesszük a fokhagymát, gyömbért, szezámolajat, szójaszószt és a vegetát. Újabb 10 percig főzzük. Ez a szakaszos főzés egyébként elég bosszantó, az ember még egy filmet se tud közben rendesen megnézni. :D

Ezután beletesszük a csíkokra vagy kisebb darabokra vágott csirkemellet és újabb 15 percig várakozunk. Majd jöhet a csíkokra vágott piros húsú paprika és a csíkokra vágott gomba. Ezt már csak 5 percig főzzük, majd beletesszük a levestésztát és 5 perc múlva elzárhatjuk az elkészült levesünket.

A paprika és a gomba enyhén harsogós marad de nem nyers. A kíni ételek lényege pont az lenne, hogy semmit nem szabad túlfőzni, így teljesen másképp alakulnak az ízek mint a mi magyaros mindent jól főzzünk össze típusú leveseinkben.

A gyömbér ízét én egyáltalán nem éreztem. Lehet még a recept szerint beletenni valami búzacsíra félét, mi annyira nem ugrálunk érte, így kihagytam. Aki szereti az a gombával egyszerre kell, hogy beletegye a levesébe.

És akkor íme a végeredmény:

A németek kínai levese

Jó étvágyat. :D

Cordon bleu avagy sajtos-sonkás rántotthusi

Egyik spanyol barátom apukája szakács volt nyugdíjazása előtt, és kedves barátom állandóan áradozott milyen finomságokat készített neki gyerekkorában. Apuka dolgozott Europa minden országában, még kis hazánkban is. Elmesélte, hogy a kedvence a magyarok gordonblúja, mert az más mint a többi országé. Agyaltam mi a fene lehet az a gordonblú, mire rájöttem, a cordon bleu-re gondol.
Elkezdtem utána keresgélni a neten, hogy megtudjam miben más a magyar, végül rájöttem. A mi sonkánk és a trappista sajtunk jellegzetes ízt ad, ráadásul mi vastag panírrétegbe tesszük, így a hús szaftosabb marad.
A spanyolok sajtjának kesernyés utóíze van, és a sonkájuk bár isteni finom, mivel nem füstölik szintén másképp hat,
Szerencsére mindig volt nálam magyar túlélő csomag, így el tudtam a barátomnak készíteni a magyaros verziót. Azt mondta, ilyen finomat azóta nem evett, mióta apukája magyarban dolgozott. Az pediglen elég régön vót.

Itt Németországban szerencsére szintén kaphatóak hozzávalók, bár a trappista helyett friss goudát vagyok kénytelen használni, és füstölt bacon kockákat a sonka helyett, de ezzel is épp oly finom lesz, mint ha otthon készítettem volna.

Az anyagköltség 2 főre nem haladja meg a 2 eurót, mégis nagyon laktató.

Először a hússzeleteket kiklopfolom. Zsírosabb húsból szeretem készíteni, például nyakasból, de lehet csirkemellből, pulykamellből is, mert a panír miatt nem szárad ki, a sonka vagy bacon pedig eleve zsíros.
A hús mindkét oldalát finoman sózom, borsozom. Ezután beleteszek egy szélesebb sajtcsíkot, eligazgatok rajta egy kevés bacon szalonnát és feltekerem mint a töltöttkáposztát. A két végét amennyire tudom benyomkodom.

Ezután alufóliába tekerem és gőz fölött addig melegítem, amíg a hús meg nem keményedik. Ekkor már nem tekeredik ki, könnyen be lehet panírozni.

Ma a zsemlemorzsába keverek egy evőkanál szezámmagot, egyrészt az emésztésnek jót tesz, másrészt mert nagyon feldobja az ízét.

A hústekercseket megforgatom először lisztben, majd tojásban végül a morzsában és bő forró olajban készre sütöm. Nem kell semmivel összetűzni, nem fog szétesni. Én a közepesnél egy kicsit erősebb fokozatot használok, hogy süljön át a közepe is rendesen.

Nagyon jól megy hozzá köretnek a rizibizi, a krumplipüré vagy a sült krumpli, én most az utóbbival készítem, és teszek mellé egy kis dinsztelt gombát is.

Ehhez pucolok és csíkokra vágok egy kisebb fej vöröshagymát, és forró, olajos serpenyőbe hajítom. Melléteszek egy-két maroknyi gombát, és addig sütöm míg kicsit meg nem pirul. Párom nem szereti a gombát, így neki nem teszek a tányérra, bár elárulom, végül csak beleeszegetett ő is.

Chupa Chipa és a Háromhusos rizs

Mai blogbejegyzésem más lesz mint amit elvárnátok tőlem. Egy történetet szeretnék megosztani veletek, melyben szerepel kedvenc kínai receptem is. Főhősöm bár spanyol nevet vett fel mikor odaköltözött, próbáltam megtanulni kínai nevét is, sajnos nem sikerült. Állandóan az olvasástól karikás szemei miatt végül becenevet kapott tőlem. Az általa kapott nevem bár sokkal szebb, mint amit én adományoztam neki, mégse haragudott meg a tréfás választásomért. A történet végén megkapjátok a receptet is röviden összefoglalva.

 Azért szeretem ezt az ételkülönlegességet, mert olyan mint a mi tojásrántottánk. Bármit tehetünk bele ami otthon van, a heti uzsikból kimaradt felvágottszeleteket és bármilyen zöldségfélét. Emiatt fix költséget se tudok mondani nektek, hiszen lehet egy eurótól három euróig is a hozzávalók ára összesen. Ismerjétek hát meg kínai barátom és az általa készített kedvenc ételem megtanulásának történetét: 

"Chupa Chipa

Pár éve Spanyolországban lévő új albérletemben kínaiak közé csöppentem. Megtudtam, főzni is tudnak, így már előre csorgattam a nyálam, milyen finomságokat fogok velük alkotni a konyhában.

Kiderült, egyikük szakács, és minden nap főz, úgy döntöttem ő lesz új tanítóm a gasztronómia területén akár tetszik neki akár nem. Szerencsémre tetszett.

Ettől kezdve minden nap együtt főztünk Chupa Chipával. Egyik nap magyaros ételt, másik nap kínait, és miközben egymástól tanultunk, az időt beszélgetéssel töltöttük.

Azt eddig is tudtam, hogy Kínában rengetegen élnek, de azzal sose foglalkoztam szegény vagy gazdag ország-e. Tanultam a vallásukról, a buddhizmusról, a protokollról, de a gazdaságukról semmit nem tudtam.

Chipa középkorú srác, és származásához képest meglepően magas. Szeret sokat beszélni, és közben hosszú vékony karjaival hevesen gesztikulál hozzá. Olyan lendületesen műveli mindezt, hogy mindig attól félek, egy pillanatban leveri saját szemüvegét.

Bár spanyol tanárnak tanul, mégis alig értem mit mond. Hadarva beszél, és az r betűt nem tudja kiejteni, így sorozatosan félreértem. Néha szóláncot játszunk, és szándékosan r betűs szavakkal bosszantom mint például a bombero, vagyis tűzoltó spanyolul. Látványosan duzzog, és ha talál ro-val kezdődő szót lo-ként ejti, én meg sose fogadom el, úgy teszek mint aki nem érti. Már felhúzza magát amikor látja hogy belül rázkódok a röhögéstől. Ilyenkor játékosan felém suhint, hogy elfenekelne a tréfáért.

–          Chipa, hol tanultál meg ilyen jól főzni? -tettem fel egy nap a kérdést, amikor már úgy éreztem, megszoktam fura beszédstílusát és talán érteni fogom a választ.

–          Linda, ez hosszú történet. - felelte, miközben felrakott egy adag rizst főni az elektromos lábasba.

–          Nem baj, én ráérek. Amíg mesélsz segítek répát pucolni. Mit főzünk ma?

–          Súúúúúú sááááááááááááááá! - felelte nevetve. Mindig ezt mondja ha kínai nevet várok el. - Egyébként három húsos rizst. Szeretni fogod.

–          Mindent szeretek amit főzöl. - feleltem nevetve.

–          Tudod Linda, én nagyon szegény sorból származom. Nincsenek testvéreim, mert a szüleimnek nem telt rá. Ha egy gyermek születik egy családban, jár állami támogatás. De ha a família bevállal még egyet, vissza kell fizetni ezt az összeget. Így én egyke maradtam anyukám nagy bánatára. - mondta szomorúan.

–          Van sok unokatestvérem - folytatta – és igazából velük nőttem fel egy étteremben, ahol a szüleim dolgoztak. Kínában az a szokás, a rokonság összetart, és nem vesznek fel idegent, együtt dolgoznak, küzdenek a megélhetésért. A pereputty után nem kell adót fizetni, és kevesebb fizetést lehet nekik adni. Legyen akár boltról, étteremről vagy bármi más üzletről szó. Ez így kényelmes is, sokan nem is akarnak más munkát keresni, nem álmodoznak csak arról, egy nap ők viszik tovább az üzletet. Én egy kicsit más vagyok, ahogy megtanultam olvasni, falni kezdtem más országokról szóló könyveket. Sokszor elbújtam az étteremben egy zugba egy számomra izgalmas könyvvel, és onnantól se nem láttam se nem hallottam. A papám emiatt sokszor volt mérges rám, ha megtalált a fülemnél fogva vonszolt elő és nyomott a kezembe valami munkát, a könyvet pedig tette számomra elérhetetlen helyre. Linda, adnál abból a magyar szalámiból egy kicsit? - tért vissza kicsit a jelenbe. Közben fürgén aprított hagymát, paprikát, répát, alig győztem a szememmel követni, mint ha nyolc karja lett volna egyszerre.

–          Feldaraboljam? - kérdeztem.

–          Megköszönném, és akkor már ezt is. - nyújtott felém gépsonkát és spanyol kolbászt. - Azért hívják három húsosnak, mert háromféle hús kell hozzá, de nem nyers, hanem előre elkészített szalámi vagy felvágott.

–          A papádé volt az étterem? - próbáltam visszaterelni történetére.

–          Á, dehogy, a nagybátyámé, de a szüleim azt szerették volna, ha én dolgozom ott legügyesebben és esetleg én leszek egyszer a főszakács vagy esetleg a bácsi rám hagyja. Ezért már négy évesen tanítgattak egyszerűbb dolgokra. Tésztát gyúrtam, kavargattam az ételeket, akkor még nem a tűzhely közelében, csak amit hidegen kellett készíteni. Nem mondom, hogy nem tetszett, és akkor még olvasni se tudtam. Kilenc évesen már én mosogattam egy sámlin állva az összes edényt, persze nem rendes mosogatás, csak előkészítés a mosogatógépbe. Büszke voltam rá, hogy én csinálhatom, a nálam idősebb unokatestvéreimre még ezt se lehetett bízni. Anyukám egyre jobban beleélte magát, hogy én leszek a bácsi utódja. De ekkor kerültek az első útikönyvek a kezembe, és innentől borult a tervük, és haragudtak rám.

–          Megvertek, ha olvastál? - kérdeztem iszonyodva a dologtól.

–          Á, dehogy! Csak azt gondolták lusta vagyok dolgozni és az olvasás mentség. - mondta megnyugtatólag. - Amúgy sem vertek, néha a hátsómra kaptam egy lódulj jellegű csapást, de az sem volt vészes. Kikevernéd a tojást? - kérdezte közben.

–          Persze, tegyek bele valamit?

–          Csipet só, római kömény, bors, mást ne. Itt van minden. - tolta a kezem alá a fűszereket. - Addig megnézem a rizst megpuhult-e. - sétált a főzőhöz.

–          Mikor fogadták el a szüleid, hogy Te nem akarsz az étteremben maradni? - tértem vissza a témához.

–          Soha. - jött a válasz egy sóhajtás kíséretében. - Bár büszkék rám, szomorúak, hogy a könyvek miatt máshol élek, nem tudnak megbékélni azzal, hogy nem akarok visszatérni. Minden nap, tanítás után az étterembe mentem. Ott írtam meg a leckémet is egy hátsó asztalnál, ami nem könnyű feladat, mert majdnem mindig telt ház volt, zavart a sok ember. Bár jól ment az étterem, a nagybátyám nagyon zsugori alak, épp csak a minimálbért fizette a családomnak, nekem pedig, amíg le nem érettségiztem, semmit, csak ingyen ehettem. A rezsink több volt, mint a fizetés, így hozzánk költöztek egyik unokatestvéremék, és közösen már fent tudtuk tartani a lakást. Nekem is jobb volt, hogy nem vagyok egyedüli gyerek, bár otthon alig voltunk, csak heti egy nap volt zárva az étterem. Az érettségi után először boldog voltam, hogy lett saját fizetésem. De rájöttem ebből tovább nem tanulhatok. Kínában az álom munka tanárnak lenni, de csak kevesen jutnak el a főiskolára. Én nyelvtanár akartam lenni, sokat utazni, nyelveket tanulni majd tanítani. Így elkezdtem más éttermekben munkát keresni. De nem kaptam, hisz mindenhol a pereputty dolgozik. A kevés fizetésemből angol tanfolyamra jártam, úgy terveztem, ha Kínában nem kapok munkát, megyek más országba. Spanyolország nagyon vonzott, a kultúrája, a katolikus vallása, és a meleg. Az én városomban mindig nagyon hideg van, más éghajlatra vágytam. - közben a tojást egy serpenyőben kisütötte majd állt neki a hagyma dinsztelésének. - Ideadnád a sót? - kérdezte.

Néztem milyen gyorsan kevergeti, közben egy másik serpenyőben már a paprikát dinsztelte, és a wokot is elővarázsolta egy hirtelen mozdulattal.

–          Mindent külön pirítasz meg? - kérdeztem kíváncsian a sokadik edény előkerülésekor.

–          Igen, tudom, sok mosatlannal jár, de ha külön dinsztelsz meg minden összetevőt, a zöldségeket, a répát, a húst, és csak a végén kevered az egészet egybe, teljesen más ízt kapsz, mint ha együtt alakítod az egészet. De látod, gyorsan halad. – már a felvágottakat sütögette három serpenyőben, a megpirult zöldségek pedig kis fehér tálkákban pihentek addig.

–          Tudok még segíteni valamit? - kérdeztem serényen, közben arra gondoltam, már így önmagában mindent megennék bármiféle összekeverés nélkül.

–          A wokba kellene egy kis olívaolaj, majd a rizs. - felelte.

Örömmel borogattam bele a hozzávalókat, mert tudtam, mindig a wok az utolsó állomás a főzésben, percek választanak csak el az ebédtől.

–          Még otthon elkezdtél spanyolul tanulni, vagy csak amikor megérkeztél? - akartam folytatni a megkezdett témát.

–          Még otthon, de épp csak annyit tanultam, hogy itt az első hetekben elboldoguljak. Köszönés, vásárlás, alap dolgok. Könnyen ment az angol után. Szerencsém is volt, akkoriban még nem volt válság, így amikor megpályáztam egy konyhai állást Barcelonában, azonnal elhívtak interjúra. Ekkor már volt annyi pénzem félretéve, hogy ha nem jön össze a munka, akkor is pár hónapig megélek és utazgathatok egy kicsit. De szerencsém volt, behívtak egy próbanapra, és azonnal felvettek, látván milyen gyorsan varázsolok ételt az asztalra.

–          Tényleg hihetetlen gyors vagy, én is alig győzlek követni. Hogy tudod ezt ilyen gyorsan csinálni?

–          Ó, Linda, egy oka van. Utálok főzni, mennék olvasni, tanulni inkább, így gyorsan megcsinálom, amit kell, és már itt sem vagyok a konyhában. - felelte nevetve. - Szóval megint konyhán kezdtem dolgozni, de legalább meleg országban és jóval több pénzért. Egy hét után rájöttem nem bírom a meleget, de egyre jobban tetszett a spanyol kultúra, így hazatérni nem akartam. Utánajártam az egyetemeknek, a tandíjnak, és úgy terveztem, csak három évet kell dolgoznom, utána tanulhatok kedvemre. A számításaimba még egy kis utazgatás is belefért, évi egy hazaút a családhoz, negyedévente pedig kirándulás spanyol városokba. Szerencsémre, vagy a jó munkámnak köszönhetően konyhai rabszolgából hamarosan szakács lettem, ami sokkal több fizetést jelentett, így elkezdtem a spanyol nyelvtanfolyamot magasabb szinten, és előbbre tudtam hozni az egyetemi tanulmányok kezdetét. De a meleggel nem tudtam megbékélni, elkezdtem hűvösebb, magasabb vidéken lévő városokat keresni.

–          Gondolom így találtad Salamancát? - kérdeztem közbe.

–          Igen. Bár a barcelonai egyetem nagyon vonzó volt, úgy döntöttem meglátogatom a többi várost is. Az első fél évben a magasabb fizetésem jó részét arra költöttem, hogy a szabadnapjaimon egyetemvárosokat látogattam. Salamancába egy áprilisi, esős napon jutottam. Majd megfagytam a meleg után, és ez nagyon jól esett. Még aznap bementem a nyelvi tanszékre tájékozódni. Annyira barátságosan fogadtak, hogy a nagyvárosi emberek után úgy éreztem magam, mint ha egy kis faluban lennék, és ez is igen csak szimpatikussá tette a várost számomra. Még volt időm gondolkodni, úgy döntöttem egy hónap múlva visszajövök még egyszer, és ha akkor is tetszik, ide jelentkezek. Másodszor már melegebb volt, de nem kánikula, és az emberek ugyanolyan kedvesek, hát megszületett bennem a döntés. Ősszel befejeztem a munkát Barcelonában, és elkezdtem a főiskolát, majd be is fejeztem.

–          Ó, én azt hittem még csak most tanulsz!

–          Ez így is van, mesterszakra járok, idén végzek.

–          És most miből élsz? Mert délután mindig azt mondod suliba mész, délelőtt meg itthon főzőcskézel. - tettem fel kíváncsi nőként a kérdést.

–          Dolgozom, a suliban ahol tanítok sok a kínai, nekik szerveztek spanyol nyelvtanfolyamot. Őket tanítom. Sajnos nyáron nem dolgozunk, a tanfolyamok csak a szorgalmi időszakban működnek, de így legalább én is tudok utazgatni. Látod, most a rizsre először ráborítom a zöldségeket, - folytatta a mesélést oktatásommal, - nem szabad túldinsztelni, jobb ha roppan a répa. Sajnos cukkini nincs itthon, az kicsit még feldobta volna. Ezután jönnek a szalámik, felvágottak, majd egy evőkanál ebből a kínai barna szószból.

–          Mi a neve a szósznak?

–          Súúúúúúú sáááááááááá!- felelte nevetve. - Amúgy én se tudom, itt még sose vettem, a rokonaim küldik postán, majdnem egy évig elég egy üveggel. De nyugi, biztos itt is kapható, bár szerintem megeshet az nem az igazi. És végül a tojást keverjük bele. Kész is. Akarsz pálcikákkal enni?

Akkor már bármivel megettem volna ezt a finomságot. A mai napig összefut a nyál a számban, ha a háromhúsos rizsre gondolok.

–          Chipa, ma este megyek a Madrid meccsre, van kedved velem jönni?

–          A marokkóiakkal mész? - kérdezte csámcsogva, kicsit szemrehányóan. Sose tudom megszokni, hogy ők így esznek, de azt állítja, ettől jobban érzi az ízeket.

Nem tudom, miért van a kínaiak és a marokkóiak között mindig konfliktus, de úgy döntöttem, kezelésbe veszem az előítéleteit.

–          Így van, de nyugi, nem harapnak. Ingyen kaja jár a bárban a sör mellé. - unszoltam.

–          Na jó, meglátom, de nem ígérek semmit, tudod estig suliban vagyok. Na hol is van ez a bár?

Lelkesen magyaráztam el neki, és nagy örömömre el is jött aznap este. Ekkor egy kancsó Sangriából merített bátorságot a barátaimmal való megismerkedéshez, de mára már csak egy sört iszik velük és lelkesen tárgyalják a focieredményeket. Kína - Marokkó békeszerződés az O'Harasban, veregetem magam vállon ezért az összehozásért azóta is."

No és akkor összefoglalva a recept: 

Zöldségfélék bármi ami épp akad otthon: Répa, tök (bármilyen), gomba, paprika, hagyma, kukorica. karikázzuk, olivaolajon serpenyőben vagy wokban gyorsan megpirítjuk. Közepe maradjon nyers, roppanós.

Zöldségfélék olivaolajon pirítva

Húsfélék:  Három féle felvágott. Kínai barátom miután kipróbálta Pick szalámival és csípős magyar kolbásszal onnantól amíg el nem fogyott a készletem abból sütötte. Amúgy érdemes egy sonkafélét, egy kolbászfélét és egy parizer jellegűt használni hozzá. Szintén egyesével pirítjuk.

2-3 tojás sóval borssal összeverve, esetleg egy kevés őrölt római köménnyel, majd olivaolajon kisütni mint a rántottát és szintén félretenni egy tálban. Ne szárítsuk ki sütés közben. 

Rizs sós vízben kifőzve.

Miután minden hozzávaló elkészült, a wokban összekeverjük és meglocsoljuk szójaszósszal. Kicsit sütünk még rajta, de épp csak annyira hogy újra átmelegedjen minden hozzávaló. 

Suuuu-sáááá avagy a háromhusos rizs. 

Rakottkrumpli besamellel

Amikor először külföldre költöztem, döbbentem rá, egyik kedvenc ételemhez nem kapok meg mindent minden országban.
Az, hogy a magyar csípős kolbászunknak nincsen párja, még annyira nem is ejtett kétségbe, hiszen a rakottkrumplit készíthetjük helyette virsli-félékkel, chorizzóval (spanyol paprikás szalámi) vagy wurst-félékkel (németek színtelen ízetlen kolbászkái). Viszont a spanyoloknál kapható keserű utóízű tejfölutánzat már végleg elrontotta az egészet. Azt hittem, amíg ott élek, le kell mondanom kedvenc finomságomról, amíg egy tapaszbárban fel nem fedeztem az ő hasonló ételüket.
A krumplit szintén puhára főzik, felkarikázzák. Fűszeres fehér mártással meglocsolják, ráütnek néhány nyers tojást és megsütik akár serpenyőben, akár tepsiben. Végül megszórják egy csipet csípős őrölt pirospaprikával.
Annyira finomnak találtam, hogy elkezdtem nyomozni a fehér mártások után, és végül a besamelre leltem, ami ízben legjobban hasonlított a spanyolok szószára. Úgy döntöttem ma, az ízetlen wurstok országában kipróbálom a rakott krumplimat ezzel a mártással.

Bár nagyon flancos neve van, ez egy egyszerű tejes-vajas öntet, pillanatok alatt elkészül.

Két személyre 4-6 nagyobbacska krumplit hajában megfőzök. Azért nem pucolva, mert így a krumpli sokkal finomabb, nem ázik ki a vízben az íze. Bő fél óra főzés után megszúrom egy villával, és ha átszalad rajta könnyedén, készen van. Én általában együtt főzöm 6db tojással, nem használok külön edényt.

Amíg fől, felkarikázok egy kisebb szál kolbászfélét vagy 2-3 virslit. Egy jénait vagy tepsit kikenek valami zsiradékkal és zsömlemorzsával megszórom, így nem fog majd benne leragadni a krumpli.

Besamel mártás

Végül elkészítem a mártást.
Felforralok fél liter tejet. 2 evőkanál vajat felolvasztok, majd 2 evőkanál lisztet óvatosan megpirítok rajta, épp csak legyen egy kis színe, ne barnuljon meg. Elkezdem a forró tejet lassan hozzáadagolni, folyamatosan kevergetem közben, hogy ne csomósodjon össze. (Hasonlóan a rántás készítéséhez.) Amikor elkészül, ízlés szerint teszünk bele sót (én egy csapott teáskanállal), borsot (én fehéret használok, hogy ne legyen pöttyös a mártásom és egy mokkáskanálnyit használok) végül szerecsendiót. Utóbbi nem volt itthon, amúgy se ugrálok érte, így most kihagytam.

Megpucolom és felkarikázom a krumplit és a tojást. Ha nagyobb mennyiséget készítek már tojás-szelőt használok még a krumpli darabolásához is, sokkal gyorsabb, egyszerűbb és egyforma lesz a vastagság.

Először a krumpli felét teszem a jénai tálba, majd a tojás felével befedem. Ráhelyezem az összes kolbászt és a besamel mártás felével meglocsolom. Ezután jön a tojás másik fele majd a krumpli másik fele. Miután összeraktam az egészet, exanyósom szavaival élve: "kézzel megtaposom" egy kicsit. Így a krumpli a tetején ellapul, ha ráöntöm a mártásom maradékát, nem folyik le olyan könnyen róla.

Csak addig sütöm, amíg a tetején a krumpli és a mártás el nem kezd színesedni.

A vajas mártástól kellemesen csúszik, egy tányér nem lesz elég belőle.

Magvas brokkolifasírt

Ismét Kata barátnőm lepett meg egy ötletes recepttel, úgy döntöttem kipróbálom. Mivel ő már szépen kigyűjtötte a hozzávalókat, bemásolom, így ma Nektek is egyszerű dolgotok lesz összeszedni az alapanyagokat. Nekem az anyagköltség másfél euró lett. 

Hozzávalók: 

    1 közepes db brokkoli (kb. 250 gram)

    2 db tojás

    4 ek zabpehely

    2 ek zsemlemorzsa

    1 ek szezámmag

    2 ek tökmag

    2 ek napraforgómag

    1 csokor petrezselyem

    só ízlés szerint

    fekete bors ízlés szerint (frissen őrölt)

Sütéshez: kevés olívaolaj. 

A brokkolit megmossuk, rózsáira bontjuk és előfőzzük. Kata receptje szerint sós vízben, én tettem egy kicsi borsot is bele, mint ahogy a karfiolnál szoktam. Ha már a villa átszalad rajta de még szét nem esik, tésztaszűrőben leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük. Barátnőm azt írta nekem, ezzel megállítjuk a főzési folyamatot, és milyen igaza van. 

Ezután a kézi zöldségaprítómmal durvára darálom.

A különböző magvakat egy serpenyőben kicsit megpirítom. Szezámmagom nem volt éppen, és egy vegyes magkeveréket találtam csak a kamraszekrényemben, így ma abból dolgozom. Egy kicsit össze is töröm a magokat, mert attól félek ha túl nagyok, kipotyog sülés közben a fasírtból. 

A brokkolihoz keverem az összes hozzávalót, de a zsemlemorzsából csak annyit, amennyivel még könnyedén tudom formázni. 

Végül pingponglabda méretű de annál laposabb golyókat formázok és olívaolajon aranybarnára sütöm. 

Ahogy sejtettem, néhány mag disszidált sülés közben, és nagyon vigyázva kellett fordítani, nehogy szétessen. Kicsit macerás volt az elkészítése első alkalommal, de az íze megérte. Krumplipürével és citromos hollandszósszal tálaltam, de majonézzel is nagyon finom.

Extrachilisbab

Sokan azt hiszik, ez a pikáns finomság Spanyolországból származik, pedig az igazi spanyolok nem is nagyon szeretik a csípős ételeket. Az inkább a mexikóiak ízvilágát tükrözi.
Azt is kevesen tudják, hogy a chili eredetije a mi magyar erőspaprikánkból származik.

Sokan itthon úgy készítik el ezt az ételt, mint egy erős babpörköltet, pedig az igazi chili messze áll ettől. És bár Spanyolországban nem sokan szeretik, mégis ott sikerült találkoznom egy mexikói fiúval, aki megmutatta, ők hogyan készítik.

Viszonylag gyors, egyszerű egytálétel, nálam az anyagköltség a desszerttel együtt 2 euro volt.

A 25 dkg vörösbabot (vagy ha kapok óriás tarkababot) előfőzöm sós vízben.

A körülbelül 30dkg darálthusit olíva olajon kicsit megpirítom. Csirkéből 5 perc, sertés és marha már kicsit több időt igényel.

Amíg pirul összedarabolom a négy kisebb erőspaprikát, egy vastaghúsú paprikát és a vöröshagymát nagyobb darabokra. Egy-két gerezd fokhagymát pedig apróra. Egy paradicsomot félbevágunk. Minél színesebb paprikákat használunk, annál látványosabb lesz a végeredmény.

Négyféle erejű paprika

Közben a husi már pirul, jöhetnek rá a fűszerek. Csapott teáskanál só, nagyobb csipet bors, nagyobb csipet őrölt római kömény, körömnyi babérlevél (ez elhagyható), ízlés szerint még lehet tenni szárított petrezselymet, bazsalikomot, oregánót is, annak aki szereti ezt az ízvilágot is.

Alaposan elkeverem a fűszerekkel, majd jöhetnek az összeaprított paprikák, hagymafélék, paradicsom. Rövid ideig együtt dinszteljük, közben levet ereszt.

Cirka negyedóra múlva hozzáadjuk az előfőzött babot, és aki szereti az tehet bele kukoricát is. Elkeverjük, ettől lehűl. A tetejét megszórjuk egy fakanálnyi pirospaprikával. Mert mint tudjuk már, hideg zsírban jobban oldódik. Alaposan összekavarjuk, és két-három percig még főzzük.

Leve csak annyi van amennyit a hús és a zöldségek eresztettek, nem pótoljuk. Így is lesz annyi, amennyit kenyérrel tunkolhatunk.

Végül desszertként, égő ízlelőbimbóinkat banánnal díszített hűvös vaníliakrémmel ápolhatjuk.

Sonkatekercs variációk túróval

Vannak olyan napok, amikor tudjuk, hogy másnap annyira korán kelünk, hogy nem lesz kedvünk reggelit készíteni, így kell találnunk valamit amit már este bepakolhatunk az uzsitáskába.
A szendvicsek másnap már nem olyan finomak, a zabkása is veszít a vonzerejéből.

Nagyon szeretem a hidegtálakat, és kigondoltam, miért ne lehetne előre este elkészíteni valami könnyebb, hordozható variációt belőle.

Az első próbálkozásaim a natúr túróval töltött sonkatekercsek voltak. Nem volt rossz, de fújtós volt a túró. Később kevertem hozzá tejfölt, de kifolyt. Végül sikerült a túró-tejföl arányt egyensúlyba hoznom, és elértem a hordozható tekercseket.

Továbbgondoltam a dolgot, miért ne lehetne nagyobbat alkotni, esetleg sajttal, fűszerekkel. Így alakult ki mára egy változatosabb, variálható reggeliféleség nálam, amit most megosztok veletek.

Három féle variációt mutatok be.

Az első, amit mindenki ismer, a kőrözött. Többen kenyérrel eszik, vagy paprikába töltve, én készítek belőle sajtos sonkatekercset vagy sima sonkatekercset is.

Kőrözött összeállítása

Negyed kilós túróhoz csak 1-2 evőkanál tejfölt keverek, tehát épp csak annyit hogy meglágyuljon a túró de ne csorogjon ki a sonkából. A németeknél lehet kapni olyan túrót ami eleve tejfölös, így ahhoz nem is teszek.

Egy közepes fej vöröshagymát beledarabolok és egy nagyobb csipet sóval elkeverem. Aki otthon szendvicstúrót használ, az a sót már kihagyhatja. Ezután egy teáskanálnyi csípős pirosaranyat adok hozzá. Akinek nincs, tehet édes pirospaprikát is, szintén kávéskanálnyit, de ne egyszerre mert csomós lesz, szépen elszórva a tetejére majd alaposan elkeverni.

Kőrözött elkeverve

Lazán megkavarom, majd jöhetnek a saját titkos fűszereim. Teszek egy nagyobb csipet őrölt borsot, kisebb csipet őrölt köményt, és egy gerezd apróra vágott vagy passzírozott fokhagymát. Alaposan összekeverem és hagyom 20 percet hűtőben pihenni, hogy jól összeérjenek az ízek.

Snidlinges túrókrém összeállítása

A második túrókrém snidlinges, zöldfűszeres.

Snidlinges túrókrém

A túró-tejföl arány ugyanaz mint a kőrözöttnél, de friss zöld snidlinget keverek bele. Én egy maroknyit szoktam ollóval felaprítani. Ha többet teszek már túl erőteljes lesz az íze, így nem érdemes. Mellészórok egy mokkáskanálnyi őrölt kaprot (akinek akad otthon friss, darabolhat bele helyette, de kevesebbet, mert ebben az esetben elnyomja a snidling ízét. Végül egy mokkáskanál petrezselyem jön és egy nagyobb csipet só. Elkeverem, majd ez is mehet pihenni a hűtőbe húsz percre.

A harmadik verzió a kapros-fokhagymás. Túró-tejföl arány és a sómennyiség változatlan, de ekkor egy csapott evőkanál kaprot és 2-3 gerezd aprított fokhagymát keverek bele.

Sonkatekercsek

Miután a túróim kipihenték magukat, a sonkákat megtöltöm velük, óvatosan feltekerem, beleteszem kicsi szendvicses dobozokba és mehet a hűtőbe.

Kicsit bonyolultabb, de még mindig egyszerű a sajtos sonkás túrótekercs tojással.
Ehhez a túrókeverék mellé főznünk kell 2-3 tojást, melynek a fehérjéjét apróra vágva belekavarjuk a túrókrémeinkbe. A sárgáját pici sóval és egy kevés vajjal kikeverjük (kb egy evőkanál), majd egy mokkáskanál mustárral ízesítjük.

Szeletelt sajtot veszek erre a célra, nekem az Edami a kedvencem, de nyugodtan használjatok trappistát vagy goudát, ami olcsóbb és épp kapható vagy van otthon.

A vékonyra szelt sajtokat egy sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, úgy, hogy fedjék egymást és beterítsék a tepsit. Előmelegítem a sütőt majd elzárom, és beteszem olvadni a sajtot. Épp csak annyira kell megolvasztani hogy összeragadjon az illesztéseknél.

Ezután elkenem egyenletesen a túrókrémet rajta, nálam fél centi és egy centi között szokott lenni a magassága.

Ráfektetem a sonkaszeleteket, szintén úgy hogy picit takarják egymást a széleken, ne maradjon hézag.

Végül megkenem a tojássárgájából készült vajkrémmel. és óvatosan feltekerem. Ügyeljünk arra, hogy ne legyen levegős, de annyira ne szorítsuk hogy a töltelék kipréselődjön. Hűtőbe tesszük, majd másnap reggel felszeleteljük és vagy megreggelizzük vagy uzsonnatáskába helyezzük.

Sajtos sonkatekercs túrókrémmel, tojással

Mustáros zöldborsós husi

Megint egy nagyon egyszerű menüvel készültem. Egytálétel, így kevés mosatlannal jár, és viszonylag gyorsan el is készül. Kicsit több mint másfél euróból hoztam össze a kétszemélyes adagot.

Mivel tél van, és zöldborsó még nem terem, így fagyasztott zöldségekből dolgozok, nyáron természetesen frisset használok.

Az előkészítés

Egy lábas vagy serpenyő alját olajjal kikenem, majd egy nagyobb fej hagymát elkarikázok és beterítem vele az alját. Erre szórok 2-3 maroknyi zöldborsós-répás keveréket. Friss répából egy darab szükséges, borsóból 2 maroknyit szoktam. Mivel ez még mindig a spárgás zöldségcsomagom, így az is kerül ma bele, de egyébként nem használom ehhez a recepthez.

2-3 hússzeletet finoman sózok, borsozok, majd ráfektetem a zöldségekre. Ízlés szerint nyomok rá egy kevés mustárt. Felengedem annyi vízzel, hogy bőven ellepje, és főzöm forrástól számítva közepes erősséggel bő harminc percig.

Eközben megpucolok 2-4 darab krumplit és felkockázom. Ha letelt a harminc perc, a hús mellé szórom, és addig főzöm, míg a krumpli meg nem puhul. Ekkorra már szinte a teljes leve lefől, vagy a krumpli magába szívja, ezért néha meg kell keverni, le ne ragadjon és hogy a krumpli minden részét érje a még meglévő nedvesség.

Azonnal tálalható, de egyébként melegíthető, így előre is el lehet készíteni. Fagyasztva a répa miatt nem finom (rágóssá válik), így ebből csak annyit érdemes csinálni, amennyi még aznap elfogy.

Tökös gabanica Mesimódra

Tündérkeresztanyám, ki csak nyolc évvel jött nálam hamarabb világra, nem sokkal kezdte korábban konyhászati kísérleteit nálam. Ezeket a próbálkozásokat boldog nagycsalád-egyesítési tervekkel kombinálta, így a famíliánk apraja-nagyja élvezte (vagy épp nem) a végeredményeket.

Egy időben, miután kipróbáltuk a csak számomra készített kétes kinézetű töltött fasírtját úgy gondoltam, belőle már sosem lesz világhírű shéf, de azért még szeretjük. Ne aggódjatok, azt a fasírtot túléltük, de csak mert a kóstolás után senki nem ette meg. Évekig titkoltuk előle, hogy a kukában végezte, nem lévén se kutya se macska még a családban.

Pár évvel később az élet úgy hozta, hogy több ideje jutott a főzőcskézésre, és ráérzett az ízekre. Ma már boldogan cserélek vele recepteket, és úgy döntöttem, számomra a legkülönlegesebb ételét osztom meg veletek, miközben én is megpróbálom elkészíteni.

A tökös gabanica egy nagyon egyszerű és nagyon olcsó egytálétel. Bő fél óra alatt elkészül, és a költsége két személyre másfél euró körül mozog. Három fő összetevője van: burgonya, darálthús fasírtként és cukkini.

A 4 nagyobbacska burgonyát megpucolom, felkockázom és sós, borsos, vegetás vízben felrakom főlni.

Ezután elkészítem a fasírtot. Férfiökölnyi darálthúst, egy szelet vízben áztatott és kifacsart kenyeret,  tojást, kevés borsot, sót és őrölt köményt fasírttá gyúrok. nem szabad beletenni se fokhagymát se pirospaprikát!

A krumplit 10 percig főzzük, majd mellé tesszük a fasírtot apró gombócok formájában. Én pingponglabda méretekre törekedtem. Újabb 10 perc főzés következik.
A tököt megmosom, fél centis-centis karikákra szelem. Közben ha letelt a 10 perc, ezt is a lábasba teszem a krumpli és a husi mellé.
Most már addig főzöm amíg a tök és a hús el nem készül, ez durván húsz perc.

Fél pohár tejfölből és egy kanál lisztből habarást készítek, belereszelek egy kevés sajtot. Hozzákeverem a gabanicához, felrottyantom és már el is készült. Mese szerint rántással se rossz, de habarással sokkal finomabb.

Még egy pillanatra felforralom és már tálalhatom is.

Párom furán nézett először amikor hazaérve a munkából meglátta. Körbenézett, hogy más kaját tényleg nem csináltam-e. Majd leült, óvatosan belekóstolt. Szerinte olyan mint ha krumplifőzelék lenne babér nélkül kicsit felturbózva. Annyira ízlett neki, hogy végül megtiltotta a maradék szétosztását a macskáknak, másnap munka előtt akarta megenni. Szóval a projekt sikerült, ismét egy finom, egyszerű és olcsó étel került az asztalunkra.

Tökös gabanica

Paella Valenciából

Három évvel ezelőttig azt sem tudtam, ez az étel létezik-e, és ha mégis, akkor mi lehet. A nevéből egy tésztafélére gondoltam, és nem nagyon érdekelt jól tippelek-e..

Az egyik legszebb műalkotás részlete. 

Pár barátnőmmel egy nap úgy döntöttünk, nekivágunk egy kisebb utazásnak, és elmentünk megnézni egy Fallas fiestát. Hát ez is érdekesen hangzott, de mielőtt rosszra gondoltok, semmi erotikus dolog nincs benne. Ez Spanyolországban, Valenciában egy olyan téltemető ünnep, amikor csodálatos papírmasé figurákat égetnek el. Hónapokig készülnek ezek az alkotások, beleépítve egy tüzijátékot, amit az ünnep napján indítanak csak el, de előtte még díjazzák a legszebb, legeredetibb alkotásokat. A város körülbelül negyven pontján készül, néha magasabb a környező házaknál, elfoglal egy teljes útkereszteződést.

Szóval eljött az ünnep napja, és mi is megérkeztünk. Egész nap az utcákat jártuk egy Fallas-térkép segítségével, ami megmutatta hol, kinek az alkotása áll és milyen díjat nyert. Délután már nagyon éhesek voltunk a sétától, így barátnőim kitalálták, kóstoljuk meg a híres Valenciai paellat. Számomra nem volt híres, de nem álltam ellen, korgó gyomrom is támogatta az ötletet, így beültünk egy kisebb étterembe és megrendeltük. 

Az akkori benyomásom ez volt:

 - Hogy maradt ez ki a konyhai repertoáromból? 

Élvezettel kóstolgattam, próbáltam kitalálni milyen fűszerek lehetnek benne. Utána évekig próbálkoztam otthon a recepttel de valami hiányzott. Az enyém inkább egy sülthússal készült rizseshúsra hasonlított. Azt kinyomoztam, hogy általában kétféle verzió van, az egyik a csirkés, nekem ebben volt részem, a másik a tenger gyümölcseivel dúsan megpakolt. Később más városokban is kóstoltam, éttermekben, bárokban, és bár voltak finomak, egyik se közelítette meg a Valenciait. Egy bárban tanultam egy szakács mellett pár hétig különböző spanyol ételek elkészítését, és ekkor csalódtam a legnagyobbat. Kiderült az éttermek többsége előre készített fűszeres lével készíti. 

Sokáig nem próbálkoztam ezután, majd úgy döntöttem, hiányzik az íze, hát újra kezdtem a kísérletezést. Közben ápoltam spanyolban élő barátaimmal a kapcsolatot, és nagy örömömre pár napja érkezett hozzám egy Valenciai paella recept. Úgy döntöttem kipróbálom, közben megosztom veletek is. 

A paella készítése olyan Spanyolban, mint nálunk a grillezés. A barátok összejönnek, iszogatnak és közben egy hatalmas serpenyőben parázs felett elkészítik. Mivel a lakásban tüzet nem rakhatok, kint pedig esik az eső, így be kell érnünk ma egy villanytűzhelyes verzióval. 

Szintén pénztárca barát recept, egytálétel, másfél-két euróból két ember jól lakik. Olyan, mint a tojásrántotta, abból csinálod ami otthon van, így az se baj ha a csirkét, halat kagylókat mással helyettesíted, a fűszerezés a lényege. 

Szükségünk van hozzá valamilyen húsra, egy bögre rizsre, paradicsomra vagy paradicsomszószra, zöldségfélékre. Az eredeti recept zöldbabos, szárazbabos, de én ma helyette vastaghúsú paprikát teszek bele, mint a Soriában élő spanyolok. 

Bő olajon lesütjük a húst a zöldségekkel

Először előkészítjük a husit. Ha egész csirkét használunk, igyekezzünk minél kisebb darabokra vágni. Ha vastagabb, nagyobb darabok akkor csak önmagában egy nagy serpenyőben bő olajban (olivával ajánlott, de én most simával kezdtem és később hozzáadtam egy keveset az olivából) elkezdjük sütni. Ha kisebb darabok vagy tenger gyümölcsei, akkor azonnal mellésütjük a zöldségféléket is, jelen esetben a paprikát. 

Én most csirke és halfélék hiányában a sertéscsülköm egy részét (cirka 40 dekát) áldozom fel a kísérlet oltárán. Annyi olajban ami majdnem elfedi, elkezdem sütni. Kicsi levet ereszt, de nem bánom, így biztos nem lesz rágós. Miután lefőtte a levét és elkezd pirulni, melléteszem a nagyobbakra vágott kaliforniai paprikát és sütöm amíg el nem kezd színesedni. Ekkor egy paradicsomot darabolok bele. Levet ereszt de nem baj, ha szószt raktam volna az is nedves lett volna. Fűszerek még mindig nincsenek benne, de ne izguljatok, hamarosan jönnek azok is.

Rizs hozzáadása

A rizst a fotón látható módon a serpenyőben átlósan elhelyezzük, majd a csészével hozzáöntünk 3 adag vizet. Beleteszünk egy kávéskanál sót, ízlés szerint borsot, esetleg fokhagymát egy leheletnyit, és hagyjuk addig főni, amíg a leve le nem megy. Nem kell kevergetni.

Sáfrány hozzáadása

Ekkor hozzáteszünk egy csapott kávéskanál sáfrányt. Ettől lesz a színe szép élénksárga. Ezzel már elkeverhetjük.

Jöhet a rozmaring

Végül jön az a fűszer, amire évekig nem jöttem rá. Ez biza a rozmaring. Mivel elég erőteljes fűszer, egy mokkáskanál elég belőle. Ezután hagyjuk addig a tűzön, amíg a leve elfogy és elkezd sülni az alja. Hagyni kell egy kicsit megpirulni. Miután elzártuk még érdemes egy konyharuhával vagy papírtörlővel letakarni, ami összeszedi a maradék nedvességtartalmát. Tálaláskor még meg lehet kicsi rozmaringgal hinteni. A spanyolok szerint akkor a legfinomabb, ha egy kicsit odakap az alja. Egyetértek velük. 

Ui: Párom véleménye: 

"- Eddig nem szerettem a sült rizst, de ez valami más."

Paella a la Kata